Logo

Hírlevél

A jegygyűrű

 
 
Férfi és nő kapcsolatában a gyűrű – akár vasból, bronzból, aranyból vagy elefántcsontból, – mindig a véget nem érő összetartozás jelképe volt. Habár a lényeg máig változatlan, azért a jegygyűrű vonatkozásában számos új szokás alakult ki, melyek részben máig is élő hagyományok.
 
 

Eljegyzési gyűrű

 
Már a XI. századi bizánci eljegyzési rítusnak is része volt, hogy a jegyesek gyűrűt cseréltek. eljegyzesA középkortól vált jellemzővé, hogy az eljegyzési ceremónia során, ami a tervezett házasságkötést előzte meg, az asszonyjelölt gyűrűt kapott. A gyűrűt a régi korok vőlegénye jelképes zálogként adta kedvesének, mintegy garanciaként arra, hogy nem fog elállni házassági szándékától. A jegyespár hölgytagja így a kézfogótól kezdve eljegyzési gyűrűt viselt, amely egyértelmű jele volt közös elhatározásuknak a házasságra. Gyakoriak voltak az egymásba fonódó, kezeket formázó gyűrűk.
Ikergyűrűket – azaz egymásba tolható gyűrűket – a XV- XVI. századtól viseltek a jegyben járók, méghozzá úgy, hogy a jegyesség alatt a vőlegény és a menyasszony is viselte az ikergyűrű egy-egy darabját, amiket azután a házasságkötést követően egyetlen gyűrűvé összeillesztve a feleség viselt tovább.
A gyémánt a XV. században vált a gazdagok drágakövévé, az örök szerelem szimbólumává, és bizony máig megdobogtatja a hölgyek szívét egy-egy szép csiszolású kő az eljegyzési gyűrűn.
Napjainkban gyakori, hogy a jegyesek eljegyzési gyűrűje egyben a majdani házassági gyűrű is. Ilyenkor a hagyományok szerint a jegyesség ideje alatt a bal kezükön, az esküvőt követően pedig a jobb kezükön viselik tovább a gyűrűt.
 
 

Házassági gyűrű

 
A jegygyűrű hagyománnyá válása az időszámításunk előtti IX. század környékére tehető, és a gyűrűk annak idején bőrből, vasból, kőből vagy fonott gyékényből készültek. Míg eleinte csak a menyasszony viselt gyűrűt a házasságban, addig a XIII. századtól kezdődően a jegygyűrű bekerült házasságkötési szertartás egyházi rituáléjába, és így elterjedt a mindkét fél által viselt jegygyűrű szokása is. Az egyszerű, aranyból készült jegygyűrű, a karikagyűrű hagyománya a XIX. századra nyúlik vissza és annak jelképe, hogy Isten előtt mindannyian egyenlők vagyunk. A kő nélküli aranygyűrű egyébként már az ókorban is a végtelen hűség, az örök szerelem jelképe volt, amelynek nincs kezdete, nincs vége, és semmi nem szakítja meg. Esküvői gyűrűt manapság a házasságkötést követően a férj és feleség egyaránt visel, az összetartozásuk és szerelmük jeleként. És hogy miért éppen a kéz negyedik ujján, a gyűrűsujjon? A régi görögök és egyiptomiak úgy hitték, hogy a balkéz gyűrűsujjából egyenesen a szívig és az ott lakó szerelemig vezet egy véna, a "vena amoris". A hiedelem szokássá rögzült az idők során és ez az oka, hogy Olaszországban a házasok is a balkézen hordják gyűrűjüket.

 

ÚjSmaragdSmaragd